2015.01.01.

Miután rádöbbentem, hogy szeretem és ráébredtem már hónapokkal ezelőtt, hogy tévedtem Istennel kapcsolatban és minden helyes gondolatom Róla régebbiek, mint az első szavaim, neki álltam Vele sakkozni - nem nyerni szeretnék, ha mégis, hát csak többé válni lenne jobb és nem leütni. 

 

Minap rájöttem, hogy csendre van szükségem

Minap rájött Ő is, hogy Neki is.

 

Isten meg néz!

 

Egy óra fotelba mélyedés után, leírtam pár sor választ, majd felálltam. Beálltam a fotelom mögé, az asztalom elé, néztem felfelé, mintha átláthatnék a falakon, a felhőkön, vagy az  égen... néztem és bömböltem. Majd kicsit már nyugodtabban, elkezdtem a mondókámat. Először össze-vissza, teli a miért szóval, káromkodásokkal tűzdelve.

Ilyen amikor, valóra válik az ember álma, szembesül vele, aztán a következő pillanatban vége is.

 

Istennel sakkozom Érte

. . .

 

Istennel sakkozom... - szabad ilyet?

 

Nem tudom hol lesz a vége, most nem látom.

 

(amint rájöttem, hogy tudok behelyezni ide hangfelvételeket, jönnek a lépések)

 

 

2015. 01.02.

 

Még mindig nem jöttem rá. 

 

2015.01.03.

 

Túl keményen álltam Hozzá, elfelejtettem ismételten, hogy a funkcióm, nem a dühöngés és követelés. A funkcióm a szeretet.  Istenem, adj erőt, hogy megfontoljam a változás lehetőségét és mind kevésbé hívjam magamra haragodat. Megaláztam magamat, elmenekültem, most Hozzád fordulok könyörületért, mert összezavarodtam. Egyedül úgy érzem, semmivé válok. Könyörületededért imádkozom. Bűnös vagyok. A Te jóságodban bízom, vezess ma is az úton és segíts megérkeznem a halhatatlan és boldog életbe, vezess igaz szavakkal; adj bölcsebb értelmet, hogy a Te neved dicsőithessem. Kormányozz Engem!